Test-Képező Napló kategória bejegyzései

2. Ribizlis zabtorta


avagy bögre torta másképp, Mind’N’Core módra

Világ egyik legegyszerűbb és leggyorsabb tortája. Nem csak szülinapra, PIKNIK-re pikk-pakk kész is! 😉

Jótanács: görgess az aljára, kezdd a végén a vegán recepttel, és amíg hűl (bizony ez nem sül!) a hűtőben a cucc, olvasd el a cikket!

Tegye fel a kezét, aki már keresett villámgyors tortareceptet! Most tegye le a kezét, aki olyan tortáét kereste, ami ráadásul vegán.
Aki nem keresett, most mégis talált. Ha bevállalsz egy sokminden mentes tortát, akkor te is tedd le a kezedet, és majd augusztusban ragadj magadhoz egy kis kosárkát, és csattogj ki a kertbe a ribizlisbe. Ha az nincs biztos akad majd a piacon a néninél/bácsinál vagy a sarki zöldsegesnél (vagy végy elő a fagyasztóból egy zacskó piros bogyót).
Ha vegán, akkor alap, hogy ezt, meg azt ne tartalmazzon a tortaalap. De ez nem mindenkinek alap.
Tehát: Nekem szempont volt, hogy ne legyen benne:

-se hús (tortában?!)
– se vaj
– se tej
– se tojás
– se tejszín
– se sajt (sajttorta is létezik…)

Az ám, de a tiltó- (vagy inkább szűrő)lista folytatódik:
– se cukor
– se liszt
– se távoli országokból hozatott, átdolgozott finomított különleges lisztpótlók
De akkor mi legyen benne?
És akkor itt jópáran ingerülten azt mondhatnák: „akkor (v)egyél inkább levegőt!”
Nyugi, nem fogok felsorolni mindent, ami nincs benne…
Mondtam már, hogy azért finom is legyen, hogy azért a gyerek is egyen belőle?
És tápláló.
És helyben beszerezhető.
És olcsó.
(Mostmár mégiscsak érdekel igaz?)
És elkészíteni egyszerűen gyerekjáték, még gyerekek mellett is. Kb.10-15 perc alatt (lehet stopperelni) össze lehet dobni, ha többedszerre ugrasz neki. (Nem azért, mert mindig szétesett, hanem mert a fészeklakók bizony annyira kérték.) Ahogy azt is, hogy őket se hagyd ki a buliból.
Van, hogy ha akarnád se tudnád, mert a kisebbik lerázhatatlanul csimpaszkodik a szoknyádba és nyaggat és reklamál (nem feltétlen csak azért, mert a kebleket nem a térdünk alatt hordjuk – pedig milyen praktikus lenne! Ti is belegondoltatok már néha?)
Hanem azért nyüszög, mert te ott fenn vagy, s odalentről nem látja, ugyan mi másra figyelsz, ha nem ő reá? És különben is vegyed már fel! – gondolja ő. Ne csak azért, hogy jobban lásson, hanem, hogy közelebb lehessen hozzád…
Ha ismerős a helyzet, akkor a jóhír, hogy ezt a sületlen hüleményt akár fél kézzel is el lehet készíteni! Ekkor viszont óhatatlanul beindul a:

Reggeli & Torna!

Az ám! Ez egy 2:1-ben recept. Vegán nyalánkság, egy „mindful mozdulat-nyomelemmel”, alias m&m’s-szel megspékelve.

Ha nem csak a nyelvedet szeretnéd kényeztetni az ízekkel, de az ízületeidet is az izmok gondoskodó jelenlétével, akkor: először is nyugodtan vedd fel a gyereket. (Nem, ettől nem lesz elkényeztetve!)
Másodszor is, mondom a mantrát:

„El ne feledd a medencefeled!”

(Pumukli most kacagna! Tudtátok, hogy onnan tudja, hogy valami igaz-e vagy hamis, hogy rímel-e? Hayamtól tudom mostmár én is. Nem, nem írtam el. Pumukli megvan, de Hayam?) Érd be most egy Haiku-val, amivel folytatom a rímet, akkor is ha rémes, hogy könnyebben megjegyezd:

„Medencefeled
a bokád felett
függőlegesbe helyezd!”

Ez az új akbrakadabra mára. Akik már jártak nálam órán, vagy jönnek majd a

Tavaszi Mind’N’Core
Hasizom regeneráló Hétvégére,

azoknak ez nem halandzsa.
Ha nem csak elmondod a varázsigét, akkor máris egészen egyensúlyba rendezted a testhelyzeted. Csak arra ügyelj, hogy a szeméremcsontod és a csípőtövisedet összekötő vonal függőleges legyen. ÉS még valami!

A csípődet ne told ki oldalra, mint a csábos Megara

Könnyen belecsúszunk, hogy oldalra kicsúszunk azon az oldalon, ahol a porontyot hordozzuk.
Ha a konyhában kotyvasztasz, akkor általában a bal oldalon. Ha bal kezes vagy, akkor pont a másikon, jobbfelől virul a csemetéd, hogy felvetted. (Kedves diszesek engedjétek el, ne a gyereket! csak az irányokat!)
És a fél szemeddel –  mert ugye közben még mindig reggelit készítesz, úgyhogy arra is figyelj! a stoppert meg inkább állítsd le, van időd, látod épp most kerítesz… Apák, bírjátok követni? Ez az anyai észjárás. Csavaros ugye? Főleg praktikus. Tehát a fél szemeddel vess csak egy pillantást odalentre!
Ha a lábfejeden, a nagy lábujjaidon tyúkszem lenne, merre nézne? Kifele vagy befele?
Ha kifele néz, akkor este mindenképp nézz meg egy Chaplin filmet, megteszi tükör helyett.

Akinek nem néz kifelé, annak párhuzamosak a talpai?
Állj a szőnyeg, vagy bármilyn egyenes vonal széléhez.
Párhuzamos? A belső vagy a külső talpélek szerint?
Most fogd meg a kilincset. Kapaszkodj meg!
Ha a belső a párhuzamos lehet, hogy azért, mert megtanultad tornaórán.
Ha a külső párhuzamos, akkor a tyúkszemeid a nagylábujjaidon enyhén, befele tekintenek. Szinte alig, de azért felismerhetően. Gratulálok! Ezennel feloldozlak a csámpás megbélyegzés alól!
(Akinek viszont tényleg nagyon befelé tekint a lábfeje, mint egy kiskacsának, az inkább a combcsontjait forgassa enyhén kifelé.)
Sőt, ne csak az igazán csámpások, hanem mindenki. Nem szolidaritásból, hanem, mert újabb mutatványra készülünk

Most következik a Mind’N’Core Konyhai tartáskorrekció:

Lazítsd el a térdkalácsod. Vagy legalábbis amennyire tudod, ne feszítsd, engedd le.
1. Állj a sarkadra! Mindkettőre egyformán.
2. Külső talpélek párhuzamosak.
3. Combokat enyhén kifelé forgas. Persze inkább csak gondolatban, mintha kifelé tekernéd, de látható elmozdulás nem történik.
Akkor hol itt a mutatvány? – Csak akkor látod, ha behunyod a szemed. (Ne most, mert így nehéz lenne továbbolvasnod…)
Mi történik? Érzed, ahogy emelkedsz? No, nem mint Superman, hanem odalenn. A belső boltíved.
Mondtam már, hogy hosszú a gerinced?
4. Fejeddel felfelé az ég felé, sarkakkal, talpakkal a talaj felé.
Így engeded egymástól távolodni az ízületeket.

Hogy érzed most magad?
Amikor először hallottam, hogy így lenne a helyes, a természetes, nem hittem a füleimnek! Újra és újra meghallgattam, azt hittem valamit félreértek, mert angolul beszélnek. De nem! Máshol is belebotlottam Katy Bowman biomechanikai eszmefuttatásaiba, és gyakorlati tanácsaiba. Igazat kell neki adnom.

Mostmár azt is értem, hogy drága anyósomnak, aki soha sem hordott magassarkú cipőt, mégis miért bütykös a lába?
Amikor elvittük Hayamot a kötelező orvosi szűrővizsgálatra, mindent rendben találtak nála. Egyedül a lábtartására hívta fel a figyelmünket a Dr.Néni, mert mintha hajlama volna befele fordult lábtartásra… Egyelőre nem kell korrekció, de ne hanyagoljuk ezt el. – javasolta a doki.

Hmm…Hm m&m…Otthon jobban megnéztem. Párhuzamos a lába, csak nem a belső, hanem a külső talépéle.

Amúgy, meg akárhol látják őt mozogni, mindig meglepődve nézik, milyen délcegen ül, guggol, vagy áll. Még nem javította ki senki az alapjaiban. Nem is fogjuk!

Hmm….meghűlt már az a torta?
Íme a recept:

Ribizlis zabtorta recept

Előkészítési idő: kb. 10-15 perc (előző esti áztatás, aznapi formába öntés)

Hozzávalók:
Tortaalaphoz:
– 4 bögre zabpehely  (nagyszemű jobb,lassabban szivódik fel, magasabb a tápanyagtartalma)
– Kb.2 bögre viz
– (2ek chiamag, vagy útifúmaghéj azoknak, akik nem hiszik el, hogy enélkül is egyben marad a tészta)

Krémhez: turmixold össze a robotgépedben az alábbi hozzávalókat:
– 1,5bögre előző éjszakára már beáztatott dió vagy mandula vagy mogyoró (vagy messzi földről: földmandula, kesu), lemosva, leszűrve
– 2 bögre ribizli
– ½ bögre édesítőszer  (datolya – ezzel nagyon finom!, vagy áztatott mazsola vagy juharszirup/ méz – de akkor nem vegán)  

Öntsd a cuccot a nejlonnal kibélelt tortaformába (kb. 22 vagy 26 cm-esbe, nálam attól függ melyik akad a kezembe.) Uuppsszzz! Hol a tortaforma?!

Akkor se ess kétségbe, ha lábakélt egy gagyogó-tipegő révén.
(Ez bárkivel előfordul… de leginkább Harisnyás Pippivel… ő amúgy is kötelező olvasmány, főleg anyáknak!)

Szóval don’t worry, pár nap múlva úgyis előkerül a tortaforma valami lehetetlen helyen – vasúti sínek, babaház, homokozó készlet miegymás közt. Ez utóbbi viszont kapóra jöhet, ha hiányzik a tortakeret! Mosd ki jó alaposan a homokozó formákat, vagy bármilyen mélyebb tálat. Béleld ki őket folpack-kal, és tömd meg őket a hozzávalókkal. Elöször az alappal, aztán a rózsaszín csodával. Zsupsz a hűtőbe!
Délután pedig voilá! Majszolhatjátok a mindenféle-formájú tortákat!
Mosogatás helyett meg lehet majd homokozni! 😉

Mi a jó ebben a nyers tortában?

Pont az, hogy nyers 🙂 , tápláló és laktató, finom és egészséges, egyszerű és gyors. Ja és szép!
Csupa enzim, csupa antioxidáns és vitamin.
Meg van pakolva cinkkel, vassal, ráadásul C-vitaminnal (!) társítva, ott van még a kalcium, magnézium és még biztos sorolhatnám.

Számunkra most egyet emelek ki:
Az igen magas C-vitaminnak hála, nem csak a vas felszívódását, hanem a vassal együttműködve a kötőszövet egyik legfontosabb alkotó elemének, a kollagénnek a termelődését is segíti. Ó, Boldog Linea Alba, csínytalan rés!

További kulissza titkok, tippek:

Nekem a fogaim a gyenge pontjaim, ezért mindenféle emésztést, felszívódást és beépülést gátló folyamatot igyekszem minimálisra csökkenteni. Ezért áztatom be előző éjszaka a magokat. A dió esetében, csipetnyi sóval fosztom meg a kesernyés íztől.  
(Van olyan és annyi gyerek, amikor minden perc számít. Ezért hasznos lehet, ha az áztatott zabpehely-masszát már előző este elkészíted, és hűtőbe teszed.)

Törpe-tipp:
Negyedelj, vagy nyolcadolj fel egy almát, és rejtsd el a konyhában az „almacsónakokat”, hogy a kalóz csemetéknek legyen mit felkutatni, amíg te a reggelin ügyködsz.

1. A sarki zöldségesnél: Állj a sarkadra!

Számomra örök dilemma: Hol kezdjem? Az elején, vagy a végén?

(Már a ribizli tortánál is rögtön a végén kezdem)

A tetején vagy az alján? Akárcsak a korrekciónál: fejnél vagy medencénél, bokánál, vagy tokánál? A végén mindig rájövök: ezt nagyon elrontani nem lehet, ezek határa már úgyis Mind-Egy…

„Állj a sarkadra!” – biztosan hallottad már, de vajon megtetted-e? És ha igen, akkor mi változott?

Ha szeretnéd az alapoknál kezdeni a tested összerendezését, akkor elég jó kiindulásnak ígérkezik, hogy két lábbal álljunk a földön…

S ha valaha már számba vetted mennyi mondásunkban, szólásunkban rejtőznek beszédes kifejezések a test különböző részeivel társítva, akkor talán már te is elgondolkodtál azon, honnan ez az ősi tudás, és mit takar? Vagy miT_A-KAR?

Mert mondhatom, hogy: „Szomorú vagyok…”vagy azt, hogy „Megszakad a szívem”. Az egyiket tudomásul veszed, a másikkal együtt rezdülsz. Valamit megérzel, átérzel, s ezzel máris eleget kap, aki „beadja a derekát” és kiböki mi „nyomja a szívét, a vállát, vagy szorítja a torkát”.
Szeretek játszani a testhelyzetekkel, és a szószerkezetekkel. Lépten-nyomon meglephetem magam, s ünnepelhetem a felismeréseimet azzal az önfeledt csecsemőkorból örökölt természetes rácsodálkozással, ami a felfedező öröm forrása. Bennem. Benned. Körülöttünk. A gyerekek még tudják, a kísérletezők még ismerik, a feltalálók még nem feledték el.Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem…

Van egy javaslatom a számodra, ha már ki nem állhatod, hogy leszakad a derekad, sajog a térded, beáll a nyakad, egyszóval jelzi a tested itt-ott, hogy néhány szalagot és izmot túlterhelve csak „lógsz” a szöveteiden. Hidd el nem vagy egyedül. Hajlamosak vagyunk a kényelmesebbet választani, mert elfáradunk, aztán megszokjuk és már észre sem vesszük. Természetessé válik. S pont ez benne a veszélyes. Láthatatlanná lesz, s fájdalmassá.
Ám, most itt a lehetőség, hogy rajtakapd magad.

Játssz vele(d)!

Számít, hogyan állsz. Ha a súlyod jelentősebb részét a sarkaidon hordod, akkor a csontok összerendezettségének jóvoltából optimálisabb ín -és szalag feszítettséggel levehetsz egy kis terhet a lábfejedről, és a hasfaladról, sőt még a vállaidról is.

„Állj a sarkadra!”

Ha biomechanikailag is szeretnéd egyensúlyba hozni magad (és ki ne szeretné? 😉 ), akkor fogadd meg ezt a triviálisnak tűnő jótanácsot. Csak állj meg egy-egy pillanatra napközben bárhol –  otthon fogmosáskor, a zöldségesnél, a buszmegállóban, vagy a lift előtt – és

Figyeld meg, hol van a testsúlyod?

Vidd a sarkad felé, úgy hogy a talpad még teljesen a talajhoz simuljon, a lábujjaiddal semmiképp se kapaszkodj! Akkor inkább engedj vissza feléjük a súlyból.
Bármikor, amikor egy pohár vizet iszol, emlékeztesd magad a sarkadra. Fel fogsz frissülni!
Hát még, ha víz helyett egy pohár frissen préselt bio-zellerszárat kortyolsz, éhgyomorra!
(Figylem, itt jön a becsempészett recept:

1. Végy kb. fél kg zsenge szárzellert, gyökérgumó nélkülit!
2. Kérd meg a legkisebb ugrifülest, hogy kapcsolja be a készüléket!
3. S adogassa a nagyobbik lurkónak a szárakat!

Az én csemetéim örömmel segítenek, ha „zöldség-zúzásról” van szó.
S egy szívószál (igen, sajnos műanyag, de kimossuk, és hál Égnek, ha akarnánk se tudnánk újat venni), akár egy varázspálca, általában hatványozza a fogyasztási kedvet, kortyolási-kapacitást!

Mi a jó a zellerben?

Többek közt: K, C, B6 vitamin, potasszium, folát, manganéz (maga hova néz?!), kálcium, riboflavin, magnézium.

Ezek közül most a folátot emelném ki.(Ez a folsav biológialilag aktív formája (tehát nem egyenlő folsavval, annál a szervezetünk számára jóval többet jelent, mivel azt közvetlenül hasznosítani tudjuk, míg a folsavat sokan nem képesek foláttá alakítani.)
Ezen kívül felsorolni és elolvasni is hosszadalmas lenne azt a számos egészégre gyakorolt pozitív hatást, amivel a zeller bír a hörgők elváltozásaitól kezdve, a bőrbetegségeken át, a belső szervek méregtelenítéséről nem is beszélve. Szinte mindenre jó, mint általában a zöld levelek 😉

Ha a juice készítés túl macerásnak tűnik elsőre, akkor csak rágcsáld, így legalább a rostbevitelről is gondoskodsz, csökkentve a szorulás esélyét, ami szétnyílt hasizom esetén kifejezetten gátolja a regenerációját annak, aki a trónon ül, s préselni kénytelen. A rés is bánja.

Akinek cipősarka van, az vajon ugyanúgy a sarkára tud állni, mint az akinek nincs?

Erről majd legközelebb.

Ha megszámoltad hány testrészes mondást rejtettem el a szövegben (van egy kakukktojás is!), akkor juppí, rajtad a sor, adj hozzá, hogy kerekebb legyen!

Vagy írd meg, amikor a sarkadra álltál!

Tükröm, tükröm…

Tartasz tükröt? Tükröt tartasz?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bizony nagyon sok időbe telt elfogadnom a szülés utáni testemet. A tükröket, kirakatokat, szélvédőket kerültem, vagy száműztem. Aztán egy hihetlen támogató nemzetközi csoportba keveredtem a facebookon, ahol szándékosan nem posztoltunk előtte-utána képeket, viszont személyes történeteket annál inkább. Ott bukkant fel egy poszt egy hölgy részéről, aki azt gondolta magáról, milyen jól kijön az alakjával, mégis azon kapta magát, mennyire nem elfogulatlan, amikor a tükörbe tekint. Amit írt engem is inspirált, mert bizony a saját leplezett oldalamra vetített fényt.

Volt egy időszak, amikor Spanyolországban kalandoztunk, és nem szereztünk tükröt a fészkünkbe. Tükör nélkül elég jól kijöttem a tükörképemmel,akár csak az anyukámmal, akivel meglepően jó lett a viszonyom azután, hogy elköltöztem otthonról, egészen addig a pontig, amíg nem kezdtük el látogatni egymást. Hiába, mi is tükröt tartunk egymásnak… Viszont ez a távolság és szünet is fontos volt, mindkét esetben, de nyilvánvalóan nem ezzel oldottam meg a mélyebb gubancot a lelkemben.
Spanyolország utánlett újra tükrünk, mert most az anyósom költözött hozzánk éshozta a sajátját magával, a „tükröt-tartás” kérdését egyvalódival is eldöntve.

Elkezdtem hát megfigyelni, hogyan figyelem magam a tükörben. A magam BigBrother-jeként otthon, valódi világomban. Az első igyekezetem arra irányult, hogy kiküszöböljek mindenféle magam felé támasztott érzelmi elvárást, nyomást. Így amikor belepillantottam a Hófehérke sorsát megpecsételő üveglapba, nem éreztem magam gyarlónak attól, hogy nem rögtön a lenyűgöző női megújulás, és életfakasztásra való képesség jut eszembe,ha magamra nézek. Korábban, amikor belenéztem, szándékosan programoztam magam a hálára, és emlékeztettem magam a két(tényleg) szép és eszméletlen jófej gyerekemre.
Ezek helyett az érzelmi körök helyett egész egyszerűen, most már csak meglestem magam.És konstatáltam, hogy igen, még mindig kidudorodik a hasam egykicsit: „OK.” – elfogadom; (azért egy hallhatót sóhajtok).
Viszont továbbra is következetesen minden egyes alkalommal belenéztem a tükörbe, amikor elhaladtam mellette – ez is okozhat függőséget! – ahelyett,hogy elfordultam volna.
Pár héttel később rajtakaptam magam, hogy mielőtt belenéznék, már látom magam! Csak a pillanat egy töredékére…
Olyasmi hatású lehet ez, mint azok a rejtett reklámok, amik a filmekben felvillannak adott időközönként, ám az agyunk képtelen a tudatos szinten detektálni azokat, de mélyebb szinten nyomot hagynak, és hatnak. Vagy sem…
Szóval rájöttem, hogy van egy képem, ami így fel-felbukkan a pillanat egy ezredrésze alatt, önkéntelenül. Egy kép, amit előre várok. Ez nagyon lassan esett le. Viszont amint rájöttem, elkezdtem tudatosan megfigyelni, hogy hogyan figyelem a tükröt. (Jó mi?!) Valahogy kikellett cseleznem magamat…
Ezt követően minden egyes alkalommal, amikor elhaladtam ezelőtt a tükör előtt, direkt megtorpantam, megvártam, hogy felvillanjon a belső képem. –sóhajt. elenged. – és csak eztán néztem oda, az üvegre. Még mindig ugyanazt a dombocskát láttam: „OK.” – konstatálom.(de ekkor már nem sóhajtottam).
Aztán sokszor bele se néztem a tükörbe, (mert ebbe a megfigyelős tudatosságba is bele lehet csavarodni). Szóval igyekeztem mederben tartani a tükör-témát…
Kb. két-három héttel később, ahogy elhaladtam a tükörtársam előtt, azt vettem észre, hogy tök közömbös, amit látok. Nincs „OK.”-zás. Nincs elfogadási lelki simogatás és előtte vagy utána sóhajtás. Ott van ő odabenn a tükrömben, itt vagyok én idekinn a testemben.
Aztán a rá következő hétre történt, hogy megint csak látom azt a kis dombocskát,amely azelőtt lapos volt, mint a deszka, és kockás, udvarlóim trófeája…volt. Nincs. Gyász sincs. Ezen aztán meg is lepődtem.
Csak látom a dombocskát. És a konyhában csodálkozom rá arra a melegségre, ami nem asütőből árad, hanem bennem kereng.
És a gondolat, mint valami néma mantra, csak ismétli önmagát, mire végre valahára én is meghallom a visszhangot: „Milyen szép!” – fel se tűnt,hogy ezt szajkózom odabenn, pedig igen! Először éreztem azt, hogy szeretem a hasamat. Újra. Dombosan is. Nem csak szeretem, de szépnek is érzem.
Sőt! Nem is értem most, hogy mitől volt olyan szép nekem a lapos. Az egy kicsit olyan, hogy is mondjam?… Lapos… Mértani… Uncsi… (Najó,azért nehogy már átessek a túloldalra, és elkezdjem megítélni a régi énemet, vagy azokat, akiknek lapos a hasa!) Semmi esetre se.

Hundertwasser jut eszembe. Aligha találnék egyenes vonalat a műveiben, minden kanyarog, tekeredik, élettel teli, játszik a vásznon, a falakon. Akár a természetben.

Aminek különösen örülnék, ha egyre természetesebb volna, ha nem csak a lapos hasúnő lenne menő, hanem a kicsit (vagy kevésbé kicsit) dimbes-dombos pocak is, amin látszik, hogy lehetne lapos, de mégsem az. Vagy ami sose volt és talán sose lesz lapos, hanem kerekecske-dombocska.
Könnyen lehet, hogy csak én voltam vaksi és rengeteg ilyen plakát virít, csak elkerülte a figyelmem (nem nagyon járok a belvárosban…).
Ezután biztos másképp tartom nyitva a szememet, és bátran hordom a hasam úgy, ahogy van.

Nem csak a cselekedetim tekintetében lehetnek a szokásaim, hanem magában a tekintetemben is, azaz a figyelmem módjában, a gondolataim formálásában, az érzelmeim megválasztásában is. Hogy minek adok teret épp most, az rajtam áll, vagy bukik.

 Most azonmorfondíroztam el, vajon mennyire vagyok hiú és mennyire hozom zavarba ejtő helyzetbe azokat az asszony-anya-társaimat, akik esetleg gömbölyűbb dombcskával barátkoznak vagy heggel?
Aztán csak mosolygok. Igen, cimkézhetem magam hiúnak vagy bárminek – kövérnek, dagadtnak, lustának, gyengének, házi sárkánynak, odaadónak, fittnek, bölcsnek, akárminek.
Ami mögötte van többet mond el rólam, a magam számára is.

Megszoktam egy képet, egy testképet magamról. A szemem is megszokta. (és talánmég a környezetem is). Ezt a képet ismertem meg, ezért ezzel a képpel éreztem magam biztonságban. Ahogy viszont haladok a tornámban, a tükörképem a szövetségesemmé lett. Segít meglátni, ha kompenzálok, ha a tartásom lehetne egy picit izület és hasfal-barátibb. Általa és az egyre bővölő napi tevékenységekbe rejtett mindful-mozdulatokkal, alias m&m’s-mozgás-vitaminjaimmal egyre inkább formálom a testem és a szemléletem. Talán az életem is olyan, ahogyan a szememet használom, ahogyan rálátok magamra és másokra, helyzetekre és lehetőségekre. Az aklassz, hogy odavissza hat.
A tapasztalat formálja a látásom, akár a látásom a lehetőségeimet. Hogy mit veszek érszre. Azt, amit látni akarok, vagy azt amit nem?

Lassan lassan ismerőssé válik az új alak, biztonságban tudhatom benne magam. Aki lát talán egy idő után észreveszi nem csak a forma alakulását, de a szemlélés formálódását is, sőt esetleg átveszi ez utóbbit.

Nem kell„visszaszerezned a lapos hasadat! vagy „eltüntetned a szülésutáni pocakodat!” Elég, ha úgy mozogsz, hogy jobban légy. Természetesebben, nem a falnak, széknek, babakocsinak támaszkodva, hanem a törzsed apró izmaira, s ahogy egyre jobban érzed a tested, magadat is jobban érzed.
S máris másképp látod a világot, a hasad és a hatásodat…

Ha tükör-társad mellett hús-vér anya társakkal is vágysz kapcsolódni, akkor szeretettel látunk a “szétnyílt hasizom – segítség! ” zárt női FB csoportban!

Amennyiben tetszett a cikk, oszd meg azokkal, akiknek szintén tetszhet!

RÉS(z)igazságok a Szétnyílt hasizomról

Légy résen, ha rés van a hasadon!

Nem is csak azért nehogy véletlenül egy “rossz mozdulatot” végezz, sokkal inkább azért, mert a magyarul elérhető információk gyakran ellentmondásosak és nem egyszer tévhitekre alapoznak.
Honnan tudhatod akkor, hogy mégis kire hallgass? (Megsúgom: a testedre). Mondani könnyű, megvalósítani már annál nehezebb, mert az életmódunkkal sajnos olyannyira leszedáltuk a jelzőrendszereinket (kényelmes székek, kanapék, liftek, autók, eszközök, amik mind megkímélnek bennünket attól, hogy megfogjuk a munka végét és használjuk az izmainkat, átmozgassuk az ízóületeinket… s hogy miért nem járok GYM-be az egy másik történet…),. Nem csoda, hogy gyakran csak akkor vesszük észre a szervezetünk segélykérését, amikor már nagyobb a baj, mint gondoltuk.
A szétnyílt hasizom esetében azonban az a szerencse, hogy a test gyakran egy “kismama-pocaknyi” kerekecske dombocska formájában reklamál, ami valljuk be esztétikailag van annyira zavaró, hogy feltűnjön, észrevegyük, és törődjönk vele. A másik szerencse, hogy a helyzet általában sokkal jobb, mint ahogy (legalábbis az értintett anyukák szerint) kinéz. Ahogy a szőnyeg alá sem éremes sokáig söpörni a konfliktus helyzeteket, a tükröt sem érdemes kidobni, attól még az alakunk nem változik, a hasunk nem tűnik el. S mielőtt hadat üzennél a kismama-pocaknak, vagy elvesznél a legtrendibb hastakaró fürdőrucik kínálatában, érdemes a tettek mezejére lépni, olyan módszert találni, ami számodra működik és hat. Fogóckodót szeretnék adni ahhoz, hogy könnyebb legyen eldöntened milyen irányzat felé köteleződsz el, ha úgy döntesz mozgósítanád magadat.
Nagyon nagy hányadát érinti a nőknek (és nem csak nekik, élsportolóknak, férfiaknak, gyermekeknek is) a “rés”, s nem csak a hasfalon, hanem sajnos a magyarul elérhető ismereteket is tátongó rések tarkítják.
2018.-ban kerestem rá legutóbb a „szétnyílt hasizom” kifejezésre és az első 10 találatot elolvasva hol a hasamat fogtam, hol pedig a fejemet…
A google eredményekből kimásoltam és „megdöntöttem” a legfélreérthetőbb részigazságokat, s noha néhány válaszomban felvillan egy kis irónia, mégis hálával tartozom a forrásoknak, hiszen jószándéktól vezérelve az aktuális tudásuk legjavát adták, s nélkülük nem jöhetett volna létre ez a cikk.

“Csak esztétikai probléma, nem kell vele foglalkozni. “

Ha fáj a derekad, szülés óta kattog a csípőd, kellemetlen a szex, késve érsz a wc-re, nem mersz egy jóízűt nevetni vagy tüsszenteni, és úgy érzed a saját nagymamád gyorsabban felér a lépcsőn, de legalábbis kevésbé kapkod levegő után, mint te, akkor érdemes egy kis figyelmet fordítani a Core-izomzatodra. Nem biztos, hogy szétnyílt a hasizmod, de mégsem bírod úgy a gyűrődést, mint korábban. Ha szétnyílt, akkor viszont gyakran kaphatod magad azon, hogy nehezedre esnek olyan tevékenységek, amelyek korábban meg sem kottyantak (pl. végig állni egy hosszú sort, hegymenetben tolni a babakocsit stb…)


“Azért alakult ki, mert túl erős a hasfala…, magának meg azért, mert túl gyenge…”

Az illetőnek igaza van, csak elfelejtette elmagyarázni, hogy azoknak akiknek túl izmos a hasfala, általában az egyenes hasizmuk domináns, ami azért nem ideális, mert voltaképpen átveszi a feladatát a haránthasizomnak, ergó az izomegyensúly felborul. Akinek túl gyenge a hasfala, annak a haránt- és az egyenes hasizma is gyenge általában. Egy közös mindkét esetben van: a rés. Ami a haránthasizom nem megfelelő működésének tudható be. Mégsem ő fekete bárány, téves volna csak őt edzeni, mert szegénykém olyan helyzetben van, mint az éppen járni tanuló kisgyerek. Húzzák jobbról, húzzák balról, támasztják alulról… Számos izom  siet a segítségére, vígan kompenzálnak, hogy nekünk fel se tűnjön a sorozat nézés közben, hogy valami nem működik… Amíg viszont ezek a derék “beugró” izmok nem kapják vissza szerepüket, hiába minden igyekezet a haránthasizom erősítésére…
Mégsincs igaza a kövezkező állításnak a “mihaszna” tornáról

 

„a torna sajnos nem változtat a két hosszanti hasizom közötti kötőszövet megnyúlt állapotán. A kötőszövet rugalmassága elsősorban alkati kérdés”

Van olyan torna, ami nem változtat, és van olyan, ami változtat. Sőt van olyan TORTA is. Ugyanis a kötőszövet rugalmassága táplálkozással is befolyásolható.

 „csak folyamatos, kitartó gyakorlással érhetsz el eredményt a hasizmok regenerálásában.”

Ezt az állítást csak tovább pontosítanám, mind a kitartást, mind a folyamatosságot illetően igaza van. A hangsúlyt a gyakorlásról a testhasználatra terelném. Hiaba tornázol rendíthetetlenül, ha a nap hátralévő részében a szétnyílt hasizom állapotát fenntartó “mozgásminta-szokásokat” ismétled emelés, cipőkötés, állás, járás során. Az ahogyan napközben mozogsz (jó esetben) és lélegzel határozza meg azt, hogy milyen nyomó- és nyíró erők ébrednek a testedben. Van, akinek spotán regenerálódik és van, akinek a legalaposabban felépített tornával sem záródik össze teljesen a hasizma, mégis funkcióját tekintve erősebb a hasfala, mint esetleg „kockás virágkorában”.

“Akár másfél hónap alatt elérheted hasfalad szülés előtti állapotát”

Ez azokra igaz, akiknek fiziológiás (élettani), átmeneti diastasi recti-je van, ami torna nélkül is helyreáll, pont ettől fiziológiás. Ugyanis kizárólag a várandósság alatti szövetlazító hormonális változás áll a hátterében.
Azok felé, akik „valódi – nem fiziológiás” DR-rel küzdenek, meglehetősen nagy elvásárokat támaszthat ez a kijelentés, s nagy eséllyel csalódni fognak a regeneráló módszerben vagy rosszabb esetben önmagukban. Jó, ha tudod, hogy 3-4 hónap alatt már elérhető egy olyan eredmény, ami látványos, de még így is bőven ad lehetőséget további javulásra

 

“… hasi szervek elkezdenek süllyedni, és az egyenes hasizomnak kellene ezeket a helyükön tartani.”

Valamiért az iskolatáska kérdés merült fel bennem. Ahogy egy első osztályos kis lurkóra sem sóznám rá a több kilós zsákot, úgy az egyenes hasizomra sem testálnám át a támasztó funkciót, mert nem az az elsődleges feladata. Ez pont abból látszik, hogy a rés megjelenik, vagy a kis diák meggörnyed.
Egy csokor virágot sem a csomagolópapír tart össze, hanem a madzag, amivel összefűzik. Ha már izmokról beszélünk a belső szervek a haránthasizomhoz, (amelyet nem véletlenül a törzsfűző részeként is emlegetnek) fognak nyomódni, azon át a belső-, majd a külső ferdehasizomhoz és végül az egyenes hasizomhoz. Akkor most melyik tart? Természetesen mindegyik részt vesz a támasztásban, de elsősorban: a haránt hasizom.

 

“A nagyobb megnyúlást okozhatja túlsúly, ikerterhesség, gyenge izomzat vagy kötőszövet, de akár egy túlzottan nehéz tárgy emelése is.”

Ezennel ünnepélyesen is ártatlanná nyílvánítom az összes világra hozott csemetét a szétnyílt hasizom kérdésében.
A megnyúlást a nyomás okozza. A várandósság alatt termelt hormonok teszik lehetővé, hogy a linea alba kötőszövetes lemez engedjen a hasűri nyomás fokozódásának, hogy babánk kedvére gyarapodhasson. A felborult nyomásviszonyért a légzéstechnikánkat és a testtartásunkat felelőssé tehetjük, de az ikreinket semmiképp. Szétnyílt hasizom azoknál marad fenn, akiknek nagy eséllyel már a terhesség előtt, alatt vagy után sem volt ideális az izomegyensúlyuk. A zsugorodott és túlnyúlt izmok képtelenek tovább kompenzálni azt a többlet terhelést, amely a magzat vagy a már megszületett csecsemő egyre gyarapodó súlyából fakad. Emiatt fordulhat elő, hogy furcsa mód a szülés után lapos a has már a gyermekágyi idöszakban, pár hónappal később viszont ismét „kismama pocakra emlékeztet”, holott a baba érkezése után közvetlenül egészen lapos volt. Akár kívülről az ölünkben cipeljük a kis sózsáko(ka)t, akár belülről a pocakban hordozzuk a babá(inka)t vagy a zsírpárnánkat, megfelelő légzésmintával és testtartással megelőzhetjük, sőt helyreállíthatjuk a középvonalban megjelenő résnyi tünetet.

 

“A kismedencei szervek süllyedése a gátizomzat sérülése, gyengesége miatt jön létre, amelyet okozhat a szülés, klimax utáni hormonszint-csökkenés miatti szövetlazaság, túlsúly, megerőltető fizikai munka ill. gyakori köhögés vagy székrekedés… A gátizomzat felépítése történhet tornával ill. hüvelysúlyokkal.”

Mielőtt gésa-gyakorlatokra szánnád el magad, érdemes tisztába tenni a medencefenék tájékát.
A felsorolt indokok közül a szülés és a klimax esetén a hormonok valóban lazítják a gátizomzat szöveteit. Azonban a süllyedés kialakulhat feszes gátizomzat mellett is. Bármily meglepő a zsugordott gátizomzat, attól, hogy feszes, nem erős, sőt kifejezetten gyengén funkcionál, mert az izomrostok hossza nem optimális ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a rájuk ható nyomóerőhöz. Se megnyúlni, se összehúzódni nem tudnak rugalmasan a szervek stabilizálása érdekében. Az elcseppenő vizelet, megsüllyedt méh nem annak a jelei, vagy következményei, hogy az izom gyenge, hanem, hogy a szervekre túl nagy nyomás nehezedik. Nyomás, amelyet a hasilégzés és/vagy a nem megfelelő mozgásminta táplál, sőt egy erős köhögési inger, fokozott préselésre okot adó székrekedés, túlsúly, vagy helytelen technikával végzett erős fizikai munka. Mindezek további feszülést, semmint ellazulást generálnak a szövetekben. Ha azt tapasztalod, hogy ilyen esetekben elcsöppen a vizeleted, érdemes olyan komplex szemléletű gátizomtornát, terapeutát választani, ahol a medencefenék izmokon túl a teljes testet kezelik és a gátizomzat lazításra is kellö hangsúlyt fektetnek. Máskülönben csak tovább rövidíted az izomrostokat, amelyek rövidtávon talán tünetmentesítenek, de hosszútávon inkontiencia kiújulására, fájdalmas légyottokra, vajúdás során korlátozott tágulásra adhatnak okot.

.

“Medence billentve, köldök behúzva (gátizomra ráfeszítve). Sokkal nehezebb, de így van értelme, és eredménye. Ha nem foglalkozol vele, az eltávolodás nagyobb lesz, fájdalmaid lesznek, romlik az életminőséged, csökken az önbizalmad is. Így sem kizárt a lapos has, csak több tudatosságot igényel.”

Hasznos tudni, hogy mitől félünk, és még jobb tisztán látni, hogy mi-ért (f)élünk, hogy mi motivál? Ha már időt és energiát fektetsz az egészségedbe, mindenképp érdemes hosszútávban gondolkodni, és a tartósabb eredmény érdekében nem félelemből cselekedni. Ha a tudatosság abban merül ki, hogy folyton behúzod a hasad és „tartod a gátizmokat”, nem csak azt tapasztalhatod, hogy milyen kimerítő, hanem éppen ez a kialakított szokás vezethet később panaszokhoz.
Ráadásul medencét billentve épp a haránthasizom reflexes és funcionális müködését lehetetleníted el… de ez már egy másik történet, amelyet élőben a tavaszi MNC-PIKNIKEN vitathatunk meg közösen, családi körben.
Nem mindegy tehát, hogy a regenerációs megközelítés téged szolgál-e, vagy fordítva…
Van olyan módszer, ami arra vezet rá, hogyan használd úgy a tested és a mélyizmaidat, hogy azok alapjaiban jelentsenek támaszt számodra reflexesen és integráltan.
Hogy minek van értelme? Egy állandó készenléti befeszítettség helyett, egy elengedett, kikönnyült stabilitásból erőt meríteni. Mindenkor.

A Mind’N’Core módszer az elméleti és gyakorlati ismeretek átadásával arra készít fel, hogy ne csak a sorok között, hanem a saját mozdulataid jelzéseit is képes legyél olvasni.

Ha nem csak lapí(os)tani szeretnél, hanem érdemben tenni is, akkor

Gyere el a Tavaszi Mind’N’Core hétvégére!

Amennyiben hasznosnak találtad az összefoglót, oszd meg ismerőseiddel, és kommentben áruld el, számodra mi volt a legmeglepőbb tévhit!

Ahhoz, hogy időben értesülhess aktuális hírekről, újabb cikkekről, eseményekről, érdemes kedvelni a “Mind’N’Core Fórizs Beával…” facebook oldalamat, és beállítani a követés funkciót.
Ha kérdéseid vannak, vagy csak kapcsolódnál hasonló helyzetben lévő anyukákkal, szeretettel látunk  a “Szétnyílt hasizom – segítség!” csoportban!

Ne feledd, nincs rossz kérdés, és sosem késő (csak, ha mindig holnapra halasztod!)

Kerülj képbe!
Mozogj természetesebben, hogy egyre jobban érezd magad a bőrödben!
Mind’N’Core. TermészeTESTeljes. Mindenkor